Halacskadal — dalszöveg

Sok kis hal.
Egy nagy raj.
Most kör!
Most hosszú sor!

A halacskák együtt úsznak,
és mindig ugyanúgy fordulnak.
Ha az egyik balra megy,
mind balra megy.

Néha kört formálnak,
néha hosszú sorba állnak.
Néha összebújnak szépen,
mint egy labda a mély vízben.

Most kör! — Körbe!
Most sor! — Egymás után!
Most labda! — Összebújni!
Most szétszóródunk!
És megint:
kör — sor — labda!
Csináld a kezeddel!

Egy nagy árnyék úszik fölöttük,
és a raj rögtön összebújik.
Így nagynak látszik az egész,
és az árnyék tovaúszik.

Aztán a raj újra kinyílik,
és hosszú sorrá alakul.
Mennek tovább a mélyben,
ahol a napfény átvilágul.

A raj nem beszél meg semmit.
Az egyik hal elindul,
és a többi egyszerre fordul vele.
Senki nem vezet,
mégis mindenki tudja.

Most kör! — Körbe!
Most sor! — Egymás után!
Most labda! — Összebújni!
Most szétszóródunk!
És megint:
kör — sor — labda!
Csináld a kezeddel!

Kör!
Sor!
Labda!
És most a legnagyobb:
az egész raj egyszerre fordul,
és megcsillan a napfényben!
Bub-bub-bub!
Úszunk tovább!

Kör…
sor…
labda!