Flamingódal — dalszöveg

Egy láb fent.
Egy láb lent.
Ki bírja tovább?
Kezdjük!

A flamingó a sekély vízben áll,
és felhúzza az egyik lábát.
Nem billen, nem dől sehová,
csak áll, mint egy szobor, bátran.

Rózsaszín toll, hosszú nyak,
és alatta egy szál láb.
Így áll ott, meg sem moccan,
és bírja egyre tovább.

Egy lábra!
– Fel!
Tartsd meg!
– Tartom!
Egy… kettő… három…
négy… öt…
Még bírod?
– Bírom!

A szél megmozgatja a tollát,
de a flamingó meg sem rezzen.
Egy hal úszik el mellette,
de ő meg sem rebben.

Aztán egyszer csak hirtelen
átvált a másik lábára.
Egy pillanat az egész,
és megint szobor lett mára.

És te?
Még mindig egy lábon vagy?
Vagy már letetted?
A flamingó is
egész nap ezt gyakorolja.

Egy lábra!
– Fel!
Tartsd meg!
– Tartom!
Egy… kettő… három…
négy… öt…
Még bírod?
– Bírom!

Most a másik lábra!
– Csere!
Egy… kettő… három…
négy… öt… hat… hét!
A flamingó még mindig áll,
és meg sem billen.
Egy lábon!
Holnap még tovább!

Egy láb…
csere…
Megvan!