Teknősdal — dalszöveg

Van egy háza,
amit mindig magával visz.
Bújj be!
Bújj ki!

A teknősnek páncél van a hátán,
és belefér az egész.
Ha megijed, bebújik,
ha nyugodt, kijön, és kész.

Most éppen kint van a feje,
kint a négy kicsi lába.
Lassan ballag az ösvényen,
és süt a nap a hátára.

Bújj be! — Fej be!
Bújj be! — Láb be!
Most nem látszik semmi,
csak egy nagy kő.
Bújj ki! — Fej ki!
Bújj ki! — Láb ki!
Itt vagyok!

Egy árnyék suhan át fölötte,
zsupsz — bebújik hirtelen.
A teknős vár egy kicsit,
de nem történik semmi sem.

Kidugja a fejét szépen,
és körülnéz a réten.
Csak egy madár volt fölötte,
és az már elszállt régen.

Csináld te is utána.
Húzd be a nyakad.
Húzd be a kezed.
Most senki nem lát.
És most —
bújj ki!

Bújj be! — Fej be!
Bújj be! — Láb be!
Most nem látszik semmi,
csak egy nagy kő.
Bújj ki! — Fej ki!
Bújj ki! — Láb ki!
Itt vagyok!

A teknős kiér a tópartra,
és most már nem bújik be.
Kint a feje, kint a lába,
és süt rá a nap.
Bújj ki!
Itt vagyok!
Megérkeztünk!

Bújj be…
bújj ki…
Itt vagyok!