Sünidal — dalszöveg

Zörr…
az avar.
Ki megy ott?
Sünike.

Hűvös este, hullott levél,
süni ballag csendesen.
Zörr a levél a lába alatt,
más nem szól az erdőben sem.

Megáll, körbenéz,
szimatol egy keveset.
Aztán indul tovább,
és zörget egy levelet.

Ha valami közel ér,
mit csinálsz?
– Gömbölyödj!
Húzd be a fejed,
öleld át magad,
legyél tüskés gombóc.
Aztán… nyújtózz ki szépen.

Megrezzen egy nagy levél,
süni rögtön gömbbé válik.
Vár egy kicsit mozdulatlan,
amíg a zaj el nem szállik.

Csak a szél volt, semmi más,
nincs itt semmi riadás.
Süni kinyújtózik szépen,
és megy tovább az ösvényen.

Az avarban minden zörren,
de a legtöbb zörgés
csak a szél.
A süni ezt már tudja,
ezért mindig kibújik újra.

Ha valami közel ér,
mit csinálsz?
– Gömbölyödj!
Húzd be a fejed,
öleld át magad,
legyél tüskés gombóc.
Aztán… nyújtózz ki szépen.

Zörr-zörr, este lett,
süni levélágyat vet.
Gömbölyödj össze puhán,
húzd magadra a takaród.
Tüskés hát, álmos szem,
ma már nem megyünk sehová.

Zörr…
jó éjt, süni.