Pillangódal — dalszöveg

Egy hernyó.
Egy levél.
És most jön
a legnehezebb rész: a várás.

Levélszélen hernyó mászik,
lassan, csendben eszeget.
Megáll, aztán megy tovább,
és nem sürget senki meg.

Aztán talál egy jó helyet,
és épít ott egy kis házat.
Bebújik, becsukja jól,
és vár, amíg csoda támad.

Mi lesz belőle?
– Nem tudjuk még!
Mikor jön ki?
– Nem tudjuk még!
Várunk…
és várunk…
Bírod még?
– Bírom!

Telik egy nap, telik kettő,
és kívül nem látszik semmi.
De belül, a burok alatt,
minden kezd mássá lenni.

Aztán egy reggel megmoccan
valami a burok alatt.
Egy apró rés nyílik rajta,
és valami kifelé halad.

Maradj mozdulatlan,
ahogy a báb.
Ne mozdulj…
ne mozdulj…
még egy kicsit…
MOST!

Kinyílt!
– Pillangó!
Nézd a szárnyát!
– Pillangó!
Tárd ki a karod!
Libben-lobban!
Repülünk!

Libben-lobban, pillangó!
Kék az ég és zöld a lomb.
Erre száll, arra száll,
virágról virágra jár!
Tegnap még mászott,
ma pedig repül!
Libben-lobban!

Libben…
lobban…
tovaszáll.