Márton-napi dal — dalszöveg

Csitt.
Ég a láng.
Halkan menj,
hogy ki ne aludjon.

Papírlámpás a kezedben,
és benne egy kis mécses.
Kint sötét van már egészen,
és a levegő is éles.

Lassan lépj, és ne kapkodj,
őrizd a kicsi lángot.
Ha nagyot fújsz, elalszik,
és eltűnik a világod.

Csitt… — csitt…
Halkan menj.
Csitt… — csitt…
Ne fújj rá.
Egy kis láng,
egy nagy sötét,
és mi ketten közte.

Sokan mennek egy sorban,
és mindenkinél fény van.
Messziről csak pontok látszanak,
mint csillagok a mélyben.

Nem kiabál itt senki,
és nem szalad senki sem.
Csak megyünk halkan, csendesen,
és a lámpás jön velem.

Súgd meg, mit látsz.
Halkan, csak nekem.
Ne hangosan —
a láng meghallja,
és megijed.

Csitt… — csitt…
Halkan menj.
Csitt… — csitt…
Ne fújj rá.
Egy kis láng,
egy nagy sötét,
és mi ketten közte.

Hazaértünk.
Csitt… — csitt…
Tedd le a lámpást szépen,
és most már fújhatod el.
Most… és…
Pff.
Sötét lett — de jó volt.

Csitt…
Jó éjt.