Kombájndal — dalszöveg

Serc-serc-serc!
Megyünk a sor mentén.
A végén?
FORDULJ!

A búzatábla hatalmas,
és tele van sárga kalásszal.
A kombájn a szélénél indul,
és végigmegy rajta lassan.

Serc-serc-serc —
elöl levágja a szárat.
Mögötte egyenes csík marad,
mint egy hosszú, üres árok.

Egyenesen! — Serc-serc!
Végig a soron! — Serc-serc!
Elértük a végét?
– IGEN!
FORDULJ!
És vissza!
Serc-serc-serc!

Megfordul, és jön visszafelé,
az előző csík mellett.
Egyik sor még sárga,
a másik már üres lett.

Oda-vissza, oda-vissza,
fogy a sárga minden körrel.
A tábla lassan eltűnik
a kombájn nagy kerekével.

Hátul egy csövön
ömlik ki a szalma.
Oldalt egy másik csövön
ömlik a szem a pótkocsiba.
Ugyanaz a gép,
két különböző kimenet.

Egyenesen! — Serc-serc!
Végig a soron! — Serc-serc!
Elértük a végét?
– IGEN!
FORDULJ!
És vissza!
Serc-serc-serc!

Utolsó sor!
Serc-serc-serc…
Elértük a végét?
– IGEN!
És most nem fordulunk,
mert nincs több sárga.
Az egész tábla üres!
Serc — kész az aratás!

Serc…
Jövőre újra sárga lesz.