Karácsonyfadal — dalszöveg

Csill-csill!
Áll a fa.
Üres még.
Díszítsük fel!

Bejött a fa a szobába,
és most még csupasz, zöld.
Egy doboz áll mellette,
tele van, és szinte dől.

Nyisd ki szépen, nézd meg jól,
mi az, ami benne van.
Piros gömb és arany csillag,
ezüst lánc és szalag.

Piros? — Fel!
Arany? — Fel!
Ezüst? — Fel!
Zöld? — Az a fa!
Csill-csill-csill,
egyre szebb lesz,
csill-csill — ragyog!

A piros gömb lentre kerül,
az arany csillag fel.
Az ezüst lánc körbejár,
és sehol sem lóg el.

És a legvégén, a csúcsra
kerül a nagy csillag.
Ahhoz létra kell, vagy apa,
mert az bizony magas.

Mi van még a dobozban?
Egy szaloncukor. Két szem.
Az nem a fára való…
vagy mégis? Tedd fel ezt is!

Piros? — Fel!
Arany? — Fel!
Ezüst? — Fel!
Zöld? — Az a fa!
Csill-csill-csill,
egyre szebb lesz,
csill-csill — ragyog!

Kész a fa! Kapcsold fel!
Csill-csill — kigyúl minden!
Piros, arany, ezüst fény,
és a csúcson egy csillag!
Csill-csill!
Ez a mi fánk!

Csill…
csill…
Holnap megnézzük újra.